Bejelentkezés

Végső következtetések

A kérdőíves kutatás eredményeit összefoglalva elmondható, hogy a kézműves szakma bizonyos szempontból kiöregedőben van Magyarországon, illetve főként hobbiból végezhető. Romániában ezzel szemben elkezdődött egyfajta megújulás, sokkal több fiatal foglalkozik ilyen tevékenységgel, és jóval többen végzik ezt főállásban. Bár elsősorban a nőket érdekli ez a terület, mégis, főként a termékek vizualizációján keresztül a férfiak is megszólíthatók.

A romániai szakemberek jobban kihasználják a vizualizációs és internetes eszközöket úgy tanulásra, mint termékeik bemutatására, értékesítésre. A magyarországi szakemberek több civil szervezethez tartoznak, jobbak a személyes kapcsolataik és jobbak az információik, eljutási lehetőségeik a kézműves termékeket bemutató, értékesítő vásárokra, mint a romániai szakembereknek. Mindkét csoport szakembereinek nagy igénye lenne termékeit bemutató, értékesítő honlapra, közös üzlethelyiségre. A magyarországi szakemberek szeretnének nyitni a termékeiket felvásárló cégek fel és akár a külföldi turisták vagy piacok felé is, ezért jobban szeretnének tudni idegen nyelven beszélni. A romániai szakembereknek sincs elég kapcsolata cégekkel, de a rendezvényekről sem rendelkeznek elég információval, ugyanakkor szeretnének kapcsolatot építeni a többi kézműves szakemberrel, valamit a termelői üzletláncokkal.

A szakma fennmaradása és továbbélése szempontjából elsősorban képzésekre, táborokra, műhelyekre van szükség, valamint iskolai foglalkozásokra, ahol a jövő nemzedéke megismerheti a népi kézművességet. A képzések terén elsősorban pályázatírási, marketing és fotózási ismeretek bővítését tartják fontosnak. A népi kultúra vizualizációja terén tevékenykedő szakembereket fontos lenne jobban összekapcsolni a kézműves szakemberekkel, akár képzések által, akár egyéb fórumon, hogy jobban megismerjék mire is van szükségük a szakembereknek és megosszák velük tudásukat.

A kapott eredmények összevetése országok szerint

A kapott eredményeket a két országra vonatkoztatva hasonlítjuk össze. Elsősorban azokat a különbségeket vesszük szemügyre, amelyek szignifikánsnak mondhatók, illetve jelentősen eltérnek a két országra nézve és szakmai szempontból is meghatározók.

A nemek aránya szignifikánsan eltér a két szakembertípus között (kézműves és vizuális), vagyis a kézművességgel inkább nők, a vizualizációval inkább férfiak foglalkoznak. Ha a nemek arányát országok szerint vizsgáljuk, szintén szignifikáns különbséget kapunk. Mivel jóval több a vizuális szakember a romániai mintában, így nem meglepő, hogy a romániai mintában jellemzően több a férfi, mint a nő.

A magyarországi szakemberek közt jellemzően több az idősebb, míg a romániai szakemberek közt jóval több a fiatal felnőtt. Ez eredményezheti a végzettségek közötti szignifikáns különbségeket is. A magyarországi szakemberek jellemzően szakiskolai vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek, míg a romániai szakembereket egyetemi vagy ennél magasabb végzettség jellemzi.

Érdekes viszont, hogy jelentős különbséget kapunk országonként, ha azt vizsgáljuk, milyen formában végzik tevékenységüket. Romániában jellemzően több a főállásban tevékenykedő szakember, míg Magyarországon jellemzően hobbiból végzik a tevékenységüket.

A többi kérdésnél a kis elemszám miatt nem jött ki szignifikáns összefüggés, de a kapott eredmények alapján ismertetjük a két célcsoport jellemzőit.

A foglalkozást tekintve szektorok szerint nincs különösebb eltérés a két ország szakemberei között. A nem dolgozók esetében viszont a romániai szakemberek közt nagyobb az aránya a háztartásbelieknek. Mindkét országban a legtöbben gazdálkodnak vagy vállalkozásban dolgoznak, de e tekintetben is jóval nagyobb arányban dolgoznak e szférában a romániai szakemberek, míg a magyarországiak közt többen dolgoznak az állami és önkormányzati szektorban.

A kézműves tevékenységet összehasonlítva elmondható, hogy nagyjából ugyanazokat a mesterségeket űzik, csak különböző arányban. Ami különbség: csak a romániai szakemberek közt találtunk olyat, aki pintér vagy üvegkészítéssel foglalkozik, míg csak a magyarországi szakemberek közt van olyan, aki csipkekészítéssel, kenyérsütéssel, cserépkályha-készítéssel foglalkozik.

A magyarországi szakemberek nagyobb arányban tanulták a kézművességet szakiskolában vagy helyi kézműves csoportban, a romániai szakemberek közt többen maguktól, internetről vagy más településen élő mestertől tanultak.

A tevékenységük anyagi finanszírozását nézve mindkét országban elsősorban saját tőkéjüket használják erre a célra, illetve a termékek eladásából származó bevételt. Ez utóbbi esetében jóval nagyobb arányban tudják a romániai szakemberek visszaforgatni a bevételüket, de ez nem meglepő, hisz jóval többen tudnak ebből főállásban megélni.

A magyarországi szakemberek valamivel többen (11 százalékponttal) tartoznak civil szervezethez, és jóval több (15-el) a szervezeteik száma is, mint a romániai szakembereké.

A termékeik értékesítéséhez és bemutatására használt eszközök szempontjából nincs jelentős eltérés a két célcsoport között. Mindkét országban főként a személyes kapcsolataikat, a kézműves vásári standot és facebook személyes oldalt (a bemutatásnál) használják. Kisebb különbségek megfigyelhetők a facebook üzleti oldal esetében (a romániai szakemberek ezt inkább használják), a saját értékesítő helyiségnél (ezt a magyarországi veszik inkább igénybe), valamint a képes prospektus, instagram, blog, kézműves honlap kapcsán (ez utóbbiakat szintén inkább a romániai szakemberek használják).

Igényeiket nézve mindkét célcsoport egyetért abban, hogy úgy értékesítésre, mint bemutatásra szükségük lenne saját honlapra, nem saját honlapra, és másokkal közös üzlethelyiségre.

A romániai szakemberek viszont jobban szeretnék használni a vásári standokat és a személyes kapcsolatokat is, míg a magyarországi szakembereknek inkább a termékeiket felvásárló cégekre lenne szükségük.

A két ország szakemberei nagyjából megegyeznek abban, hogy milyen okból nem tudják használni az eszközöket: nincs elég pénzük rá, nem értenek eléggé az értékesítéshez, marketinghez és a pályázatíráshoz. A romániai szakemberek számára fontos ok, hogy nincs elég kapcsolatuk kézműves termékeket felvásárló, értékesítő cégekkel, valamint, hogy nincs elég információjuk rendezvényekről, nincs kapcsolatuk más kézműves szakemberekkel.

A magyarországi szakemberek esetében a fentiek mellett fontos még, hogy nem tudnak idegen nyelven kommunikálni.

Mindkét célcsoport egyetértett abban, hogy szükség van képzésekre, táborokra, iskolai kézműves foglalkozásra, műhelyekre. A romániai szakemberek szerint szükség van közös üzlethelyiségre, termelői üzletláncra, önkormányzati támogatásra és törvényre.

A magyarországiak az adattárat, honlapot, érdekképviseletet emelték ki.

A kézműves kultúra vizualizációjával foglalkozó szakemberek esetében elmondható, hogy a magyarországi szakemberek valamivel jobban ismerik azt, hogy a kézműves szakemberek milyen eszközöket használnak a termékeik bemutatására, értékesítésére, mind a romániai szakemberek, viszont mindkét csoport esetében elmondható, hogy nincsenek teljesen tisztában ezzel.

A kézműves szakemberek ismeretbővítése kapcsán is láthatók különbségek a két ország vizuális szakemberei között. A magyarországi kézműves szakembereknek nincs annyira szükségük a közösségi oldalak használatának megismerésére, valamint kapcsolatépítésre, mint ahogy azt gondolnák, viszont marketing ismeretekre annál inkább. A romániai szakemberek az internetes ismereteket értékelik alul, valamint szintén a közösségi oldalak használatát. De mindkét ország szakemberei jól látták azt, hogy fontos a fotózási és pályázatírási ismeretek átadása.

EMLÉKEZTETŐ

az EFOP-5.2.2.-17-2017-00083

„A vizuális kultúra fejlesztése a társadalmi esélyegyenlőségért és felzárkózásért transznacionális együttműködéssel” című projekt tanulmányútjáról 

 

Időpont: 2019. okt. 4.

Helyszín: Békéscsaba, KOLLABOR Élményközpont

 

Téma: A kézművesség és a vizuális kultúra oktatása

A tanulmányúton a KOLLABOR vezetője, munkatársai bemutatták a szervezet működését, miben más és milyen eredményeket értek el az eddigi működésük során. Olyan korban élünk, amikor nagyszerű innovatív lehetőségek állnak előttünk, de ehhez fontos megismerni egyedi készségeinket, képességeinket. A Kollabor a felfedezéshez és tapasztalati tanuláshoz nyújt közösségi alkotóteret, szakmai támogató közeget, élménypedagógiai alapokra épülő szakkörök, workshopok keretében. Egyre több fiatal és érdeklődő felnőtt számára biztosítanak lehetőséget gyakorlati tanulásra. A tiszta technológiás térben a 3D nyomtatással, mikroelektronikával, robotikával, valamint ehhez kapcsolódóan az okos otthonok és okos városok világával ismerkedhetnek az érdeklődők. A DIY (Do it yourself) műhelyben lehetőség van barkácsolásra, lézervágásra- és gravírozásra, valamint CNC marásra is.

Ezek a technológiai eszközök a modern XXI. századi kézműves kultúra és így a közművelődés részei, amit alátámaszt az a tény is, hogy a közösségi tér a Békés Megyei Könyvtár épületében kapott helyet.

A gyakorlati tevékenység mellett fontos szempont a szemléletformálás, a ízlés formálás.

Az élményközpont használatának másik fontos feladata a közösségi műhely funkció, amely során.

A tanulmányutat a résztvevők tartalmasnak és a jövőre nézve iránymutatónak értékelték és kinyilvánították további együttműködési szándékukat.

A kulturális alapú gazdaságfejlesztéshez vannak szép számmal közös hagyományok és azonos értékek, amelyeket határoktól függetlenül össze tudunk kapcsolódni egymással. Ezek az összekapcsolódások azt jelenthetik, hogy Kárpát-medencei kiterjedésű fejlesztési projekteket, programokat vagyunk képesek kezdeményezni. Ilyen fejlesztési program például az ipari kenderre épülő népi kézművesség és közösségépítés. Miért tekinthető ez jó példának? Mindenekelőtt azért, mert ez a napjainkra az egész térségben háttérbe szorított, termesztésből kivont növény, illetve ennek nagy számú feldolgozott, természetes alapanyagból készíthető korszerű terméke – élelmiszerként, gyógyszerként, öltözetként, lakótérként, sokféle berendezési tárgyként, környezetvédő autóként és még számos más formában felhasználva, döntően kézműves termékekkel – jelentősen képes hozzájárulni az egészséges élet feltételeihez. Másrészt az ipari kender termesztésével jelentősen megnő a termőföld jövedelemtermelő képessége, melynek alátámasztására gyakorlatban is igazolt konkrét számítások állnak rendelkezésre. Továbbá ennek a növénynek nemcsak gazdasági jelentősége van, hiszen hosszú évszázadokon keresztül kultúramegtartó, kultúraközvetítő és közösségszervező, közösségépítő szerepet is betöltött.

Az elmúlt években elkötelezett és felkészült szakemberek egyre bővülő munkaközösségével sikerült feltárni és előkészíteni a korszerű kendergazdaság felépítésének – benne az érintett kézműves területek fejlesztésének - komplex feltételrendszerét, mely több, egymással összefüggő projekt eredménye. Egyrészt megvalósult egy összehangolt termesztési és feldolgozási mintaprojektet Észak-Magyarországon és Romániában (Hargita, Kovászna és Maros megyében). Ennek célja, a tapasztalatszerzés volt, meg kellett vizsgálni, hogyan termeszthető az ipari kender eltérő feltételek között. Másrészt a kenderrost textilipari feldolgozási mintaprojekt is elindult, mely már közvetlenül a népi kézművesség egyik fontos területe. Nem valószínű, hogy a következő időszakban vissza kell térnünk az egykori 19. századi termesztési és textilipari feldolgozási módszerekhez, hanem új technológiákat, új feldolgozási módszereket kell majd alkalmazni a régiek újraalkotásával. Tehát nemcsak a hagyományként élő tudásnak a felelevenítéséről és újratanításáról kell beszélnünk, hanem a jelenkorban képződő új tudást is össze kell gyűjtenünk, és ezt az új tudást kell hálózati együttműködéssel kiterjesztenünk, közzétennünk az érintett régiókban. A harmadik kezdeményezés az ipari kenderre épülő népi kézművesség és közösségfejlesztés módszertani megalapozását szolgálta. Ennek eredményei, tudástartalmai egy kiadványban lettek közzétéve, mely rendszerezi, csoportosítja az ipari kenderből előállítható kézműves termékeket. Ezzel megalapozásra került az egész termesztési-feldolgozási rendszer: összegyűjtöttük azokat a tudáselemeket, amelyek már most léteznek, és ezeket új típusú tudásmegosztó, tudásközlő formákba helyeztük

Egy következő projektben olyan műhelymunkák és konferenciák kerültek megrendezésre, melyek a fenti folyamatot kiszélesítették és egyre több partnert kapcsoltak be Magyarországról és a szomszédos államokból, első sorban Szlovákiából és Romániából. Egy következő kezdeményezésben pedig már egy konkrét foglalkoztatási modell jött létre az ipari kender termesztésére és feldolgozására Észak-Magyarországon, illetve a Dél-Alföldön. Azokkal a gazdákkal, akik kendert termesztenek, illetve azokkal a kézművesekkel, akik már most kender alapanyagból készítenek termékeket, vagy pedig nyitottak erre.

A kenderalapú népi kézművesség ujjászervezésének – mint kulturális alapú gazdaságfejlesztési mintaprogramnak - két egyidejű alapfeltétele van: a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag előállítása, valamint korszerű, piacképes népi kézműves termékek készítése. Ugyanakkor meghatározó jelentőségű a létrehozott termékek marketingje, s ennek eredményeként piaci pozíciója, hiszen az értékek gazdasági hasznosulását meghatározóan ez befolyásolja. Ezért ebbe a fent bemutatott fejlesztési folyamatba illeszkedik, ezt egészíti ki jelen projekt alábbiakban bemutatásra kerülő kutatási tevékenysége, mely a vizuális kultúra, a képi megjelenés színvonala, minősége szempontjából vizsgálja a népi kézművesség helyzetét, illetve továbbfejlesztésének lehetőségeit a két célterületen, Magyarországon és Romániában.

Kultúra és gazdaság kölcsönhatásának különleges, eddig kellően nem hangsúlyozott jelentősége van Magyarországon és a környező államokban, különösen a jelenleg határokkal elválasztott, ugyanakkor egykor szervesen összetartozó régiókban. Határokon átívelő kulturális és közösségi alapokon működő gazdaságfejlesztési program még nem indult, ezért különösen fontos a szerepe azoknak a kezdeményezéseknek, melyek konkrét célja a perifériára szorult térségek felzárkózásának segítése a kulturális értékek gazdasági hasznosulása által. Az értékek ugyanis képesek megtartó erővé válni, képesek a helyben maradást és a gyarapodást szolgálni. Ezt a megközelítést ki lehet, és ki kell vetíteni a Kárpát-medencében az egymással szomszédos államokra, különösen a közös elveken nyugvó fejlesztéspolitika által érintett európai uniós tagállamokra. Így jutunk el a kulturális alapú gazdaságfejlesztéshez, mint érték- és közösségközpontú tevékenységhez. Ebben nem egyszerűen arról van szó, hogy összegyűjtjük és közzétesszük a kitűnő példákat (az ún. „jó gyakorlatokat”) – mely persze önmagában is rendkívül fontos, hasznos és szükséges tevékenység –, hanem ezt meghaladva, tapasztalatainkat és főleg erőforrásainkat egyesítve, innovatív, komplex összehangoló tevékenységgel határokon átívelő fejlesztési programlehetőségeket tárunk fel és indítunk útjukra.

A lehetőségeink első sorban abból fakadnak, hogy a különböző államokban, régiókban élő közösségek rendelkeznek azonos értékekkel, hagyományokkal és ezekre az azonos értékekre, hagyományokra építve határokon átívelő, kulturális alapú gazdaságfejlesztési programok indíthatók, melyekben tevékenységüket azonos célok érdekében végző, azonos értékeket, hagyományokat átörökítő közösségek innovatív fejlesztési együttműködése valósul meg az adott tevékenység megújítása, korszerűsítése érdekében.  A feltételek létrejöttek ahhoz, hogy a Kárpát-medencében élő közösségeknek azonos, értékalapú fejlődési jövőképe és nagy, közös fejlesztési céljai is legyenek